VESZÉLYE:

A rágcsálók (egerek, patkányok) ürülékükkel, szőrükkel, nyálukkal számos betegséget terjesztenek, amelyek nem csak az emberre, de a tenyész- és haszonállatokra is veszélyesek lehetnek. A takarmány elfogyasztásával is jelentős gazdasági kárt okoznak, de emellett az elfogyasztott takarmány többszörösét szennyezik be ürülékükkel, ami ezáltal alkalmatlanná válik takarmányozásra. Ezen kívül az épületekben, kábelekben is könnyen kárt okoznak rágásukkal, túrásukkal

1. HÁZIPATKÁNY (Rattus rattus):

15-23 cm hosszú, 200-400 g testtömegű, szürkés-fekete színű, mindenevő állat. Jellemzően lakóházak közelében, gabonatárolók magasabb szintjein, mezőgazdasági üzemekben, általában a földfelszín felett fordulnak elő, már 8 hetes korukra ivaréretté válnak, évente 2-3 almot nevelnek fel.

2. VÁNDORPATKÁNY (Rattus norvegicus):

A házipatkánynál nagyobb, 20-28 cm hosszú, 250-580 g. testtömegű, barnás-szürke színű, mindenevő állat. A vándorpatkányok főként a földfelszín alatti földbe vájt járatokban, pincékben, folyók és tavak mentén, terménytárolókban és állattartó telepeken lelhetők fel. Már 8 hetes korukban ivaréretté válnak, évente akár 8-10 almot is felnevelnek.

3. HÁZIEGER (Mus musculus):

7-10 cm hosszú, kb. 30g testtömegű, sárgás-barna vagy szürkés-fekete bundával rendelkező rágcsáló. Fejéhez képest nagy fülei vannak, farkának hossza közel azonos a testhosszával.

GÜZÜEGER (Mus spicilegus):
Háziegér és mezei egér keresztezéséből létrejött, 6-8 cm hosszú rágcsáló. Bundázata a hátán szürkés-barna, hasán fehér, farka a testhosszánál rövidebb. Főként szántóföldeken, mezőkön fordul elő, kártétele inkább a takarmánytárolók közelében jellemző.

JELLEMZŐIK:

A rágcsálók főként este aktívak, de túlszaporodás esetén napközben is előtűnnek. A rágcsálók gyengén látnak és színvakok, de hallásuk, szaglásuk és tapintásuk kitűnő, ezek segítik őket a táplálékszerzésben, tájékozódásban. Egymással jól kommunikálnak.

TÁPLÁLKOZÁSUK:

A rágcsálóknak (metszőfogainak állandó növekedése miatt) folyamatosan rágniuk kell A patkányok akár testtömegük 10%-ának megfelelő mennyiségű táplálékot is képesek elfogyasztani, ez egyedenként évi 20 kg táplálékot is jelenthet, egereknél éves szinten átlagosan 1.5 kg táplálék fogyasztással számolhatunk. A patkányok az éhezést és szomjazást rosszul tűrik, ezért folyamatosan szükségük van vízre és táplálékra, ez utóbbit inkább a fészkükben fogyasztják el. Rendkívül óvatos, gyanakvó állatok, ún. neofóbiával rendelkeznek (az új dolgoktól idegenkednek).

SZAPORODÁSUK:

Az egerek egész évben szaporodnak, 1 párnak évente akár 1000 ivadéka is lehet. Már 6 hetes kortól ivaréretté válnak, évente 5-6 alom utódot nevelnek fel, almonként 8-10 egyeddel. A patkányoknak általában három szaporodási periódusuk van: tavasz eleje, nyár eleje és ősz. Ha egy adott területen túlszaporodnak vagy kedvezőtlen életfeltételek alakulnak ki, tovább vándorolnak.

RÁGCSÁLÓK IRTÁSA:

A rágcsálók irtása igen összetett feladat és komoly tapasztalatot, szakértelmet kíván. Fontos a rágcsálókra utaló nyomok beazonosítása és felismerése, abból a fertőzés mértékére vonatkozó helyes következtetések levonása, majd a rágcsálóirtás helyes megtervezése és végrehajtása. Ezekre a komplex folyamatokra vonatkozóan nem lehet rövid útmutatást, javaslatot adni, célszerű a rágcsálóirtószer kínálatból az adott helyzetben leghatékonyabbnak bizonyuló megoldást választani.